Krysis – Egy hazai gyöngy(kristály)szem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


(a játék német borítója)

A Krysis egy nagyon-nagyon fontos játék. Miért is mondom ezt? Nos azért, mert kis Hazánk fiainak vére és verítéke, miből született vala. Mivel az ilyen életképes darab manapság elég ritka madárnak számít a társasjátékok rendkívüli túlkínálattal elárasztott piacán, ezért itt volt az ideje, hogy összeszedjek valamit vele kapcsolatban. Ráadásul külhonban is sikeres az alkotás, ami végképp egy egyedi szimptóma.  A lehengerlő holywoodi történetben, az a tény is óriási szerepet játszik, hogy teljesen ingyen és bérmentve jutottam hozzá egy bontatlan darabhoz. Az én szuperszexi és csuda fényes elméjű kis kedvesem, a jó Ég tudja hogyan, eljutott a Pofafüzeten a Gémklub játékához és a heti vetélkedőn nyert nekem egyet. Ha tízes skálán tét nélkül osztályoznám a játékot, ez plusz két pontot jelentene a javára. Most azonban a blogom jó híre a tét, ezért mindenféle nemes gesztusokat hanyagolva fogom ízekre szedni a játékot. (Nem ám!)

 

Pontokba szedve fogom vesézgetni az alkotást, mert ezt is ki kell egyszer próbálni.

 

Sztori

 

Általában itt kezdem el egy játék feltérképezését (persze ha veszek egy Ki nevet a végén?-t, azért nem szoktam reklamálni, hogy kimaradt a dobozból). A Krysis háttere eléggé sajátos és azt hiszem ez a legjobb szó rá, amit a Lexikonban lehet találni.  A lényeg, hogy a mamutcégek uralta világban eluralkodott a káosz, összeomlott a gazdaság és az emberek már nem lelik örömüket semmiben csak a régi szebb korokra emlékeztető tárgyi leletek és kristályok gyűjtésében. Ráadásul korábban a fogyasztáson keresztül uralták őket a nagy cégek, ezért már nem tudják elválasztani a valóságot a fantáziálástól és a két világ összemosódott. Ez azt eredményezte, hogy jelenleg új még brutálisabb háborúk dúlnak, mint az összeomlás idejében és teknősháton lovagló goblinok, kressztáblát lóbáló törpék és csúzlis démonok pandamacis pólóban aprítják egymást a föld alatt az értékes kincsekért (Igen, ezekre külön is ki fogok térni, mert ki kell). Összességében, majdnem azt éreztem, mintha egy távolkeletről érkezett újabb „elektromos csellentyűcske” használati utasítását olvasnám.

 

Külcsín

 

Szép és hangulatos. A sztori elolvasása után, mikor megnézegettem az ügynökkártyákat, egyből világossá vált, hogy mi is történt itt valójában. Szerintem Zubály Sándort és Zelei Pétert egyszerűen totális szabadsággal ruháztak fel az illusztrációk tekintetében, majd ami kipattant az agyukból, ahhoz kellett írni a sztorit. Nem tudok elképzelni mást, ami miatt ilyen idétlen hadova lett a történet. Így azonban magyarázatot nyertek a feljebb említettek, meg a nyugdíjasszatyortologatóskocsival technikázó minotaurusz és a fa-rollerrel közlekedő óriás is. Remélem elég lesz a bevétel, hogy a fiúk valami normális emberek lakta vidéktől gondosan elzárt szanatóriumban töltsék a  pihenőidejüket. Ne vegye sértésnek senki, ez csupa jót jelent.:)

Annyit azért megjegyeznék, hogy a játékban rejlő rengeteg vidámsághoz képest a színek kicsit sötétek.

 (igen az ott Cerberus piknikkosárral, a törpe pedig az akivel a vetélkedőt nyertük)

Belbecs

 

A játékmenettel kapcsolatban nem sok panasz merült föl bennem, de azért a bekezdés végére összehozok valamit. Szóval adott a bánya és annak öt szintje. Minden körben egy szinttel lejjebb kerülnek a játékosok és a fázisokra osztott körök elején mindenki a már begyűjtött kristályok segítségével licitál, hogy eldőljön, hogy a következő szinten melyik pozícióból fog indulni. A legtöbbet kínáló játékos választ először, azonban értelemszerűen ő költi el ezért a legtöbb már megszerzett kristályt. A szinteken lévő különböző állomások, más-más kincset rejtenek. Valamelyik sok kristályt ad, míg van ami kevesebbet, de jár hozzá tárgyi lelet. Mindenki eldönti mire pályázik, gondolkozik rajta, hogy a többiek kb. mit fognak választani, aztán jöhet a licit.

Ha beszedték az állomáson található kincseket, a következő fázisba lépnek. A játékosok a kezükben lévő hat darab ügynökkártyából kiválasztanak hármat, akikkel a következő fázisban cselekedni szeretnének. A ügynökök között akadnak bunyóspityuk és fuvarosbincik. Mivel az adott szinten megszerzett kincseket, az átmeneti táborból biztonságos helyre (például jópofa kis paravánunk mögé) kell szállítani, ezért szükség van szállítási kapacitásra, amiben a fuvarosbincik lehetnek segítségünkre, míg a bunyóspityuk akkor jönnek jól a képbe, ha a másik játékos átmeneti táborából szeretnénk elorozni dolgokat, vagy ha ne adj Isten saját táborunkat kell megvédünk a betolakodóktól.

Az ügynököknek sebessége is van, ami összeadódva megmutatja, hogy mikor cselekedhetünk a többiekhez képest. Ebben a fázisban tehát szállíthatunk haza (a paraván mögé), a Bankba(itt azonnali pontokat írhatunk fel, illetve a fehér kristályokat itt érdemes beváltani, mert itt többet adnak értük), rabolhatunk, bányászhatunk még, illetve védekezhetünk is(puhány egy opció). A kijátszott ügynökön rengeteg múlik és nagyon sokat számít, hogy menyire tudjuk észben tartani,amiket a többi játékos már felhasználtt. A kibányászott felszerelések növelhetik a szállítási kapacitásunkat, amennyiben táskát találtunk. A különböző fegyverek pedig az agresszív megmozdulásainkban támogathatnak, de ez esetben a győzelmi pontokba nem fognak beleszámítani. A játék végén a megszerzett kincsek mennyisége a kulcsparaméter.

Szerintem nagyon jól fel van építve ez a rendszer és ami különösen tetszik, hogy számtalan döntéshelyzetbe hoz a játék. Ebből kifolyólag fenntartja a figyelmet és ha valaki mégis elmélázik annak rendesen be lehet fűteni. Ezenkívül a játék gyors is, így egy estébe akár három teljes menet is belefér. Személy szerint a „mocskosjátékosok” büszke táborát erősítem, ezért igyekszek mindenkinek rendesen alátenni ahol csak tudok. Szerencsére ebben a játékban ehhez minden adva van. Viven en los ojos!

 

(A fordító programnak ötlete sem volt, hogy hangozhat spanyolul a “szemétkedés”, így egy “Éljen a szemét!” felkiáltásra futotta)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(az új speckó ügynökök)

 

Tartozékok

 

Rövidre fogva, minden nagyon szép és jó, egyedül a kristályokkal van bajom. Eddig mind a három alakalommal amikor játszottam begurult egy-egy vagy az asztal, vagy a ágy alá. Szerintem többet el is hagytam már. A kártyákból is elég sok van, de azokról legalább hamar kiderül ha valamelyik hiányzik(micsoda szerencse ez amikor már, a fél albérlet széttaposta, megemésztette,stb...). Egyébként a pofás kis dobozka ellenére elég nagy helyre van szükség a kényelmes játékhoz. Kicsi asztalon könnyen eluralkodhat a káosz.

 

Summa summarum

 

Le a kalappal Ágó Zoltán és Aczél Zoltán nagyszerű játéka előtt. Összességében arra a két szimpátia pontra nem is igen van szükség, hiszen ha jól belegondolok eddig minden játékot élveztem és alkotásuk maximálisan megérdemli a magas pontszámot. Vannak ugyan szépséghibák, de vajmi keveset rontanak az összképen. Például az én dobozomhoz máris adtak egy kiegészítő paklit, ami a négy frakciót jónéhány új, különleges képességekkel felruházott ügynökkel szereli fel. Ezt még nem is volt alkalmam kipróbálni, de a következő játékokba belevesszük őket is. Erről természetesen írni is fogok. A doboz egyébként abszolút középárfekvésű, tehát kb. 6-7000 pengő, ami nem is sok érte. 

 

További szép sikereket kívánok a fejlesztőknek! Alig várom a következő alkotásukat. A végső értékelésem pedig 8/10, de BoardGameGeek-en hozzácsaptam még kettőt, had fényeskedjék a hazai csillag.

 

  

 

http://krysis.hu/ - A játék hivatalos oldala

 

http://boardgamegeek.com/boardgame/40843/krysis - A Krysis a BoardGameGeek –en(a képeket is innen loptam)

 

http://www.gemklub.hu/ - Innen nyertem a játékot és ezzel a linkkel szeretném megköszönni