Sajnos a városi könyvtárunk kínálata hadtörténeti írásokból nem igazán elégíti ki az én igényeimet és anyagi korlátok miatt, jelenleg a könyvtárak közötti kölcsönzés is szünetel szeptemberig. Én nem vagyok az a fajta, aki csak bemegy aztán egy-kettőre talál magának valót. Mindig adott könyvért megyek. Most azonban nem jártam sikerrel, de szerencsére úgy döntöttem, nem hagyom annyiban a dolgot és keresek magamnak valami 1848-49-es csemegét. Minthogy Jókai és első sorban a Kőszívű ember fiai nagy kedvencem, nála kezdtem kutakodni. Nem kellett sokáig rónom a sorokat, mert a Csataképek ízléstelen borítója, még jártomban lyukat égetett a retinámba, a sok patinás díszkiadástól zöldes-barnálló homályban. Félreértés ne essék! Thán Mór kiváló festményével semmi bajom, de ez a piros keret... :)

A Csataképek novelláit bujdosása alatt írta. Természetesen próbálkozásait a kiadatásra sokáig nem koronázta siker. Azonban kapcsolatai révén mégis csak az első lehetett, aki méltó emléket állíthatott a szabadságharcnak, a kora '50-es években. Kortársai egy része élesen bírálta a forradalom ügyét és felbujtóit. Különösen a fegyverletételt és a megtorlásokat követően. Ahogy Fekete Sándor az utószóban kiválóan megfogalmazza, Jókai novellái a legjobbkor kerültek a nyilvánosság elé. Az embereknek szükség volt olyan hangra, aki a bírálat helyett biztosítja őket, hogy elhunyt, bujdosásra kényszerült, vagy száműzött szeretteiknek nem a semmiért jutott ilyen keserű sors, hanem azért, mert tették, amit tenniük kellett. Én is ezt éreztem, miközben a Csataképeket olvastam.

Jókai a romantikus pátosz, a keserédes humor, a misztikus légkör életre hívásának a mestere. Néhány írása ugyan eltávolodik a valóságtól, de csak mint Mátyás király históriái, amelyek után az ember szívesen elmereng afelett, hogy talán mégis így történtek. Azonban a szolnoki csata csapatmozgásai, Guyon Richárd hírhedt ebédje Komárom sáncain, a székelyföldi dúlás más forrásokban is megtalálható elbeszélésekből, hivatalos dokumentumokból származnak. Az írónak a szabadságharc tevékeny résztvevőjeként nem volt szüksége pusztán a fantáziájára hagyatkoznia. Az adalékok pedig csak segítségünkre vannak, hogy élesebb, filmszerűen pergő képet alkossunk a történtekről és azokról az emberekről, akik tették, amit tenniük kellett.

Mikor végül letettem a könyvet, első gondolatom az volt, hogy ejj, de jó, hogy van ez az ízléstelen, élénkpiros keret.  :)

link:

http://mek.oszk.hu/00700/00799/html/ - A MEK-en található változata a gyűjteménynek.